Bárki gyúrta is össze az embert, nem félelemben élésre tervezte. Ideig-óráig, rövidke életpillanatokban megbirkózol vele, de tartósan és mélyen benne pancsolni épp olyan káros, mintha akkumulátorsavban lubickolnál. Ne próbáld ki, - ezt kivételesen - hidd el nekem, egészségtelen.
Aki fél, az nem egész, nem tud az lenni. A magyar szómágia alapfokának felkészítő szintje a fél-elem bontása. Amíg félelemben élsz, elválasztod magad az egésztől. Az arányosság pedig olyan egyenes, mint Kanada és az Egyesül Államok határának nyugati fele (amit vonalzóval húztak).
Igen, a félelmet utáljuk, mint disznó a tornaórát. Te is, én is, mindenki. Ez rendjén is van. A legrettegettebb fajzata bizony ledermeszt. Mondhatnám úgy is: kővé meredsz tőle. Persze akad kivétel, mint a legtöbb esetben. Megesik ugyanis, hogy kifejezetten keresed a lehetőséget, hogy félj. Kicsit vagy nagyon. Ez a tervezett változat, őrá nem érvényes az alapszabály.
Extrém sportok, bungee jumping, Pamplona szűk, szépen kövezett utcáin lélekszakadva futni a füstöt lihegő bikák elől – mind-mind készakarva hajszolt félelem. Okkal és céllal. Ez pedig nem mást, mint a lehetőség, hogy legyőzd őket. Ezért vágyod, kutatod, űzöd őket. A félelem fölött aratott fényes győzelmed a jutalomfalatod; motivációd egyébként eszedbe sem jutó cselekedetekre.
A két főszereplő veretes figura; mindkettő igazi fenegyerek. Karakterek a javából. Az eddigi négy rövidke bekezdésben már meg is ismerkedtél velük, bár egyik neve sem hangzott még el. Mégis: színre léptek, itt vannak. Algol és Mars. Együtt, kettesben. Közelítsünk rájuk jobban, vegyük őket tüzetesen szemügyre, mert látnivaló bőven akad!
